Érik a ManU – Barca döntő
Akárcsak a keddi első, úgy a szerdai második Bajnokok Ligája-elődöntőben is 2-0 arányú vendégsiker született. És akárcsak az első elődöntőben a Machester United, úgy ezúttal is a vendég Barcelona volt az, amely többet tett a győzelemért, jóval több helyzetet alakított ki, mint a Real Madrid, így végül megérdemelt győzelmet aratott.
José Mourinho rögtön az elején igazolta hírnevét, mely szerint az előző két évben védekezni tanította az olaszokat is: az igazi catenacciót idézve egyetlen csatár nélkül, de három védekező középpályással (Xabi Alonso, Pepe, Diarra) küldte pályára a Real Madridot. Pep Guardiola „kényszervédelme" az előre megjósoltakhoz hasonló állt fel: Mascherano középen, Puyol pedig bal szélen „tömte be a lyukakat". Sikerrel, tegyük hozzá, igaz, nagyon nem is tették próbára.
Mindkét együttes rendkívül óvatosan játszott az első félidőben, ami a vendégeknél a magabiztos labdatartásban, a hazaiaknál pedig a fegyelmezett pozíciós védekezésben jelentkezett. A katalánok hátul adogatták a labdát és az első húsz percben meglepetésszerű hosszú indításokkal próbálkoztak, míg a madridiak di Maria és Ronaldo egyéni megoldásaira hagyatkoztak. Az első lövés a negyedik percben Xavi nevéhez fűződik, amire Ronaldo ugyanabban a minutumban válaszolt, de ezek Casillasnak és Valdeznek nem okoztak komoly gondot. Hét perccel később Villa löketénél viszont a hazai kapus már verve volt, de a labda elkerülte a kaput. Nem úgy a 25. percben, amikor Messi remek passza után Xavi került helyzetbe, Casillasnak pedig az első bravúrt is be kellett mutatnia.
Az utolsó húsz perc sajnos a színészkedésről szólt, di Maria többször is arról próbálta meggyőzni a bírót, hogy szabálytalankodtak ellene, Pedro és Busquets pedig arról, hogy megütötték őket. Még szerencse, hogy ezt a csúnya szakaszt (és a félidőt) Ronaldo egy jó lövése zárta, amikor végre Valdeznek is védenie kellett.
A második félidő sajnos nagyon sokáig nem a fociról szólt. Előbb elkönyvelhettük, hogy a szünetben Pinto, a Barcelona cserekapusa lökdösődésért a kiállítás sorsára jutott. Mourinho Özil helyére pályára küldte Adebayort, a Madrid játéka kissé élénkebb lett, de sokat elárult az erőviszonyokról, hogy az 50. percben 71-29 volt a labdabirtoklási arány - a vendég Barcelona javára.
Helyzetig egyik csapat sem jutott és az sem emlékeztetett labdarúgásra, ami a 61. percben történt. Pepe letalpalta Dani Alvest, Wolfgang Stark pedig egyből kiállította a portugált - erősen túlzó ítélet volt ez. Mourinho szokásos arroganciájával pedig addig tapsolta a német bírót, amíg ő is mehetett a nézőtérre.
Feszült idegállapot, nagy küzdelem, kevés foci - ez jellemezte a Real - Barcát fotó: uefa.de
Húsz percnyi pankráció után Ronaldo fejese volt az első, focira emlékeztető jelenet, ám a mozdulat nem volt túlságosan veszélyes. Nem úgy egy perccel később Villa lövése, amikor Casillas nagy bravúrral védett, a kipattanót pedig Pedro nem tudta az üres kapuba stukkolni.
Hogy nem gól nélkül ért véget a találkozó, az két remek egyéni megmozdulásnak köszönhető: a 76. percben Afellay verte meg csúnyán Marcelót, beadására pedig Messi érkezett tökéletes ütemben, a 87. percben pedig a kis argentin csinált bohócot a teljes madridi védelemből és egy remek szóló után beállította a 0-2-es végeredményt. Na meg 11. idei BL-meccsén meglőtte 11. gólját!
Bár tagadhatatlan, hogy Pepe kiállításával Stark komolyan belegyúlt a mérkőzés alakulásába, ezen a meccsen Guardiola csúnyán megverte Mourinhót. A portugál ugyanis csak arra törekedett, hogy csapata ne kapjon gólt (a Real egyetlen igazi helyzetet sem alakított ki!), a kiállítás után pedig nem tudott belenyúlni csapatába, míg a katalán mester pályára küldte Afellayt. Pedig a mérkőzés előtt ment a találgatás, mondván, hatalmas előnyt jelenthet a Real Madrid számára, hogy főleg támadó szekcióban „hosszabb a kispadja". Csakhogy Kaka és Higuain, akik a hétvégén együttesen öt gólt rúgtak Valenciában, a kispadon ülve nem nagyon segíthetett társaiknak.
Bajnokok Ligája, elődöntő:
Real Madrid - Barcelona 0-2
gólok: Messi (76., 87.)
